Történetek
|
Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált:
|
 |
 |
 |
A gyertya meditációja
Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet.
Talán egy kis örömöt nyújtok nektek?
Én mindenképpen örülök, hogy égek!
Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a dobozban lennék.
Feladatom akkor van, ha égek, és fényt adhatok. Most pedig égek és világítok- a feladatomat teljesítem.
Azonban mióta égek, mindig kisebb leszek! Nekem számolnom kell azzal, hogy ha mindig csak fogyok, akkor a végén csak a saját csonkom marad.
Két lehetőségem van:
1. Vagy megtartom a formámat és egészben, a dobozban maradok, - akkor nem fogyok el. De ebben az esetben igazából nem tudom, hogy mi hasznom van nekem.
2. A másik lehetőségem, hogy fényt és meleget adjak, - akkor tudom, hogy mi végből vagyok én itt! Tehát fel kell magamat áldoznom? Ez szebb és nemesebb, mint céltalanul a dobozban lenni! Így van ez nálatok embereknél is?
Ha csak magatokkal törődtök, nem mentek tönkre. De akkor nem tudjátok meg azt sem, hogy mi a feladatotok itt a Földön, és mi a célja az életeteknek.
Vagy a saját odútokban maradtok, mint én, a gyertya a dobozban- vagy a másik lehetőségetek az, hogy magatok körül fényt és meleget sugároztok, örömet szerezve ezzel magatoknak és az embereknek. Így nem lesz haszontalan a ti szolgálatotok sem.
Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok! Az örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek. hogy ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről történik: belülről ti mindig értékesebbek lesztek!
Ti nyugodtan gondolhattok arra, amikor a gyertyát nézitek, hogy ti magatok vagytok a GYERTYA!
Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem csak kicsi és kevés meleget ad. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal melegebb van. Így van ez nálatok, embereknél is. Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és csak kevés meleget tudtok, adni. De ha többen vagytok, összefogtok, akkor sok emberhez tudjátok eljuttatni a FÉNYT, a VILÁGOSSÁGOT, a MELEGET, mert közösen hatalmas erőt képviseltek.
A FÉNY így terjed.
(mysty)
| Egy tanulságos történet mindenkinek | |
|
|
Öreg bölcs üldögélt a Korinthoszba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
Milyenek itt az emberek? tudakolódtak.
Hová valósi vagy? kérdezett vissza az öreg bölcs.
Athéni vagyok.
És felétek milyen nép lakik? kérdezett tovább az öreg.
Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
Nincs szerencséd! Korinthoszban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthoszban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
Nagy szerencséd van! Korinthoszban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg.
Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította.
Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
| A barátságról | |
|
|
Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei és aki azt hitte, hogy megelégedett.
De volt három barátja.
Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban. A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen. A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben.
Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára. A három barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondták:
Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.
Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet. És gondolj a következőkre:
1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.
Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.
(Vass Albert)
Barátság apró titkai
1. Rokonszenv nélkül nincs barátság. Őszintén válaszolj a kérdésre: tiszta szívből szeretem őt? Ha igen – a többi már jön magától.
2. Minden barátság egyszeri és megismételhetetlen. Minden változást (például új partner, életkörülmények változása) azonnal beszéljetek meg.
3. Soha ne mondj rosszat a másikról. Inkább védd, ha támadás éri, vagy kibeszélik a háta mögött.
4. Az őszinteség kötelező! Kölcsönös bizalom nélkül a legjobb barátság is meghal. Ha viszont hiányzik az őszinteség, akkor nem beszélhetünk igazi barátságról.
5. Az egyezségeket feltétlenül tartsátok meg. Ha mégsem, őszintén tisztázzátok az okokat. Soha ne fordítsatok hátat egymásnak addig, amíg személyesen nem néztetek egymás szemébe, és nem beszéltétek meg a problémákat.
6. Ne várd el kívánságaid feltétel nélküli teljesítését! Lenne időd és/vagy kedved… típusú kérdésre igen és nem is lehet a válasz. Ne sértődj meg!
7. Segítsd barátodat, de ne avatkozz az életébe. Mondd el véleményedet, de ne tedd hozzá: én a helyedben feltétlenül ezt cselekedném!
8. Fejtsd ki a barátsággal összefüggő gondolatokat, elképzeléseket, így elkerülhetők a félreértések. Kizárólag jó szándékú kritikának van helye, de bánj csínján a megfogalmazással.
9. Tapintatosan vegyél részt a másik gondjainak, félelmeinek megoldásában. Előbb kérdezd meg: akarsz beszélni róla? Akarod, hogy segítsek? Ha nem - húzódj vissza! Ne legyél erőszakos.
10. Vannak helyzetek, amikor kérés nélkül is a másik rendelkezésére kell állni. (Betegség, haláleset, költözködés, szerelmi bánat stb.). A barátságban pont az a szép, hogy szavak nélkül is érezhető, mikor van feltétlenül szükség ránk.
Valamit mindig lehet tenni..
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal késobb a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami különöset csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.
ISMERD MEG ÖNMAGAD!
A delphoi jóstól jövendölést kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte:
Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy.
Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, s jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet.
Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.
A könnyek...
Mese a Férfiaknak, a Nőkről
- Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az
anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon
miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly
gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
HISZ MINDEN NŐ SZÉP AKI SZERET!
...ÉS ÉLJ BOLDOGAN!
Az alábbi Lélekemelő sorokat pedig akár tekintheted jótanácsnak is, és fogadd tőlem szeretettel:
Szeress úgy, mintha Téged még soha senki sem bántott volna meg!!!
Dolgozz úgy, mintha nem is lenne szükséged a pénzre...
Táncolj úgy, mintha Téged senki sem nézne...
Énekelj úgy, mintha Téged senki sem hallana
Tedd azt amit akarsz, és ami Neked örömet okoz
Éld úgy az életed, mintha a Mennyországban lennél ...
Használd ki a pillanatot, és minden helyzetben
fogadd el azt, ami a legjobb...
Sohase horgaszd le a fejed, ha valami nem úgy
történik, ahogy szeretnéd...
az igazi győztesek azok, akik harcolnak, és sohasem adják fel!!!
Semmi sem fog történni, ha ezt a mailt nem küldöd tovább senkinek...
de lásd meg, hogy ...
...csodálatos ez a nap, éld az életed, és legyél nagyon boldog!
..mert hiszen ebből a napból is csak egy van...!
"A másoknak nyujtott szolgálatunk, e bolygón elfoglalt helyünk bérleti dija"
Grenfell ,Sir Wilfred
Álmomban...
Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így szólt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kiváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba.
Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeletkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.
Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg, és úgy halnak meg mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságot jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek.
Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak melletünk.
Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magunkat, saját magunkhoz képest legyünk elbírálhatóak.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzéseiket.
Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.
Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret.
Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásul megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.
Milyen színű a boldogság?
A Hold szine... Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett
Mese a szeretetről....
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések
éltek: a
Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más,
így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért
valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a
sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy
luxushajón úszott el a szeretet mellett.
Ő megkérdezte: -
Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak!
A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már
hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval
közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség, - itt minden
tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is,
aki éppen előtte hajózott
el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet !
- mondta a Bánat
- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül
kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett,
de olyan elégedett és boldog
volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan
boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét
Amikor földet
értek, az öreg elment.
A Szeretet úgy érezte ,sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt
- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?
- kérdezte a Szeretet.
Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg,
hogy milyen fontos
az életben a....
SZERETET
